Múltkor egy hirtelen ötlettől vezérelve kiálltunk lengetni a dunakömlődi halászcsárda előtt, és meglepetésünkre a legelső autó fel is vett bennünket. Három perc alatt otthon voltunk. Az utolsó paksi kereszteződéstől kb. 3 kilométerre lévő halászcsárdához indultunk tegnap is, hogy egy isteni harcsapörköltet együnk. Ehhez persze jó sör is dukál, így ismét a stoppolás mellett döntöttünk.
Több, mint háromnegyed órán át igyekeztünk fuvart fogni. Szimpatikus fiatal párnak álcáztuk magunkat, és az autósok úgy húztak el melletünk, mintha ott se lennénk. Illetve voltak, akik a kormány mögül feltartott hüvelykujjukat mutatták, ezt például nem is értettük. Voltak, akik mutatták, hogy csak ide (értsd: Dunakömlődre, ami egy Pakshoz tartozó kis falu) mennek. Mi is csak ide mentünk volna. Egy idő után meguntuk a szélben álldogálást, és menet közben lengettünk, különösebb eredmény nélkül. Aztán, amikor már az út kétharmadán is túl voltunk, végre megállt egy srác, aki a frissen vett használt autóját szállította éppen hazafelé, és eldobott minket a közeli csárdáig.
A harcsapörkölt nagyon jó volt. Elégedetten hagytuk el a csárdát, és kiálltunk az épület elé, hogy tegyünk egy kísérletet a stoppolára. Egy perc sem telt el, és már együtt hallgattuk a Kezdet Phiait a kocsiban egy sráccal, aki látogatóba érkezett Paksra.
Jó lett volna, ha odafelé is ilyen hamar kapunk fuvart. Sajnos az autósok itt nem szívesen vesznek fel idegent a magánterületükként használt autójukba, pedig sokat segítenének az ilyen válságsújtotta időkben.
